Karola néniékkel...

Ma amikor felkeltem, még a többek aludtak. Na szépen lesompolyogtam a konyhába. Kit találtam ott?? Na kit? Ádámot.
- Szia. Mit keresel itt?? - Kérdeztem fáradtam.
Valahogy így néztem ki..
- Szia. - Köszöntött egy csókkal. - Megbeszéltük hogy ma 2-kor találkozunk.
Te jó ég! El is felejtettem.
- Bocsi. Ki ment a fejemből. Sokáig voltunk fenn a csajokkal.. - Mondtam, és elhúztam a számat.
- Nem baj. Többiek??
- A lányok még alszanak, anyuék meg Kingáék hát.. Nem tudom hogy hol vannak.
- Értem. Miért is voltatok fenn olyan sokáig?
- Gyakoroltunk. a Tehetség kutatóra. - Mondtam.
- És?
- Mi és? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Semmi. - Puszilta meg a homlokom.
Fél óra múlva a többiek is fenn voltak. Mi addig Ádámmal, beszélgettünk. A tehetségkutatóról. Ők nem indulnak. :(
- Jó reggelt! - Köszöntek a csajok..
- Csáó.
- Sziasztok. Jól aludtatok?? 
- Aha. Mit keres itt Ádám? - Kérdezte Kami.
- Tényleg. Itt van Ádám. De miért??
- Mert.
Miután a csajszik elmentek, átmentünk Ádáméhoz. Annyira cuki húga van. A Ruhám az kb. így nézett ki:
Hát igen. Nyár van/volt..
- Sziasztok! - Köszöntünk.
- Ádám!!!!! - Rohant oda hozzá Anna. - Jönnek Karola néniék.
Ájjunk meg egy szóra. Hogy kik?? o.o Egy kicsit furcsán néztem Ádámra.
- Csak mond azt hogy Jane nem jön. - Mondta Ádám.
- De igen. - Örvendezett Anna.
- Neee.. - Nyafogta Ádi.
- Elena!!! - Ugrott a nyakamba Anna. - Sziiia!!!
- Szia Anna. - Mosolyodtam el. Hogy milyen cuki ez a kis csaj.
- Annyira örülök hogy itt vagy. - Na erre csak mosolyogtam. - Mióta veled van Ádi azóta mindig jókedvű. - Mondta. Hóóóó. Jókedvű??
- Miért mien volt előtte? - Láttam hogy Ádám a fejét fogja. :D Hahaha.
- Hát szomorú. Meg mindig ki volt akadva valamiért. Meg kiabált. meg ilyenek. - Aha. Szóval jó hatással vagyok rá?? Hmm. Felmentünk a szobájába.
Most ilyen lett. Mindig festik??
Tátott szájjel álltam meg az ajtóban.
- Mi az kicsim??
- A szobád... olyan szép. - Csak mosolygott. Aztán megcsókolt. Olyan jó érzés volt.. ÁÁÁÁ.. Csókolózás közben az ágy felé mentünk. Vagyis szerintem. Lefeküdtem az ágyára, ő meg rám. És folytattuk. De csak csókolóztunk. Semmi más. Ne gondoljatok rosszra. Valahogy így nézhettünk ki. Kár hogy nem lettünk lefényképezve.. Így néztünk ki csak én voltam alul..
És az ágyon.
Arra reppentünk szét hogy kopogtak az ajtón. Abbie kopogott. Felültünk.
- Megzavartam valamit? - Kérdezte.
- Nem. - Mondtam.
- Akkor jó. Itt vannak Janeék.
- Neeee. - Mondta Ádám.
- Mi bajod van velük? - Kérdeztem.
- Csak Janevel.
- Miért??
- Mert öt hete azzal zaklat, hogy egyszer meglátogat és mindenről be kell neki számolnom. - És ezzel mi a baj?
- Hát mert nem akarom beavatni a magánéletembe. Érted?
- Aha. - Már nem volt ott az anyukája.
- Gyere, menjünk le. - Mondta szomorúan, erre én megöleltem és megcsókoltam.
- Nem mindenbe fogjuk beavatni. Jó? - Mosolygott. Igennek veszem. - Amúgy, hogy köszönjek?
- Csókolom szia. - Aha.
- Oki. - Erre elvigyorodtam. Átölelte a vállam, én meg a derekát, és így mentünk le.
Húúú de csinos valaki.
- Csókolom szia. - Mosolyogtam.
- Sziasztok. - Dörmögte Ádám. Megböktem az oldalát, hogy mosolyogjon. Elvigyorodott rajta.
- Sziasztok gyerekek! - Köszöntöttek a szülők.
- Sziiiiiiiiiia Elena! Csá Ádám. - Vigyorodott el. Erre lehervadt Ádám arcáról a mosoly. Szegény. - Mizu? Nem megyünk el sétálni??

- De menjünk. - Mondtam.
- De én nem akarok. - Nyöszörögte Ádám.
- De gyere már. - Mondtam.
- Jó. De csak miattad. - Egyezett bele.
Kimentünk. Jó idő van kinn.
- Mi újság suliban??
- Csak holnap kezdünk. - Mondtuk egyszerre Ádival.
- De jó nektek! - Mondta Jane a kapuban. - Te merre laksz Elena?
- Egy utcával lejjebb. Miért??
- Csak kérdem. Hosszan sétáltunk. De csak azért mentünk vissza, mert Janeék már indulni akartak. Hát jó. Szerencsére szombat van, így ott aludhatok Ádáméknál. De jó. *.* Felmentünk a szobájába.
- Hol is tartottunk? - Kérdezte Ádám. Erre elnevettem magam. És megcsókoltam. De nem engedett el. Vissza feküdtünk az ágyra, és folytattuk. 10 óra fele azt hallottuk, hogy kiabál Ádám anyukája.
- Gyerekek! Vacsora!
- Én nem vagyok éhes. - Mondtam.
- Én sem. - Mondta Ádám. - Kicsim. Szóljak anyunak hogy nem vagyunk éhesek?
- Aha. Köszi.
Szólt Abbienek és beszélgetni kezdtünk.
- Szerencse, hogy Jane nem kérdezett semmit. - Mondta Ádám.
- Én is így vagyok vele. - Mondtam.
2 órával később, elmentem fürödni. Majd befeküdtem Ádám mellé az ágyba. Átkarolta a derekam, majd megcsókolt. És el is aludtunk. <3 Szeretem. Nagyon.