Közeledik a meghallgatás napja.. :)

Bocsi hogy nem irtam csak nagyon sok dolgom volt. De akkor most kezd em is. :) Reggel arra ébredtem hogy valaki annyira énekel, hogy az mábbr felhàborító... Nésa jó. Nem nevezhető eneklésnek hanem inkább kornyikálás volt. Vagy véalami ol esyasmi.. Gyorsan felöltöztem és mentem le.. + Sziasztok!- köszöntem. - Szia Elena!- köszönt Àdám anyukálya. - Többiek? - Àdám elment kondizni, apja az valahol kinn van, Annàt meg még nem ébresztettem fel.. - És akkor ki énekel?? - kérdeztem megdöbbenve. - Jane még is itt aludt tegnap. Visszahozták. Agyon rég óra kornyikál. - Bocsás meg de borzasztó hangja van.. Megyek segitek neki énekelni.- Ezzel fel mentem az emeletre a vendégszobába.. - Szia Jane.- Mondtam mosolyogva. - Sziia Lena!! - Örvendezett. - Hogy hogy itt vagy?? - Itt aludtam Àdámnál. - Jó a hangom?? - Kéne még egy kis segitség neki! - Mondtam. - Akkor énekelj. - Mit?? - Mondjuk az one night onlyt. - Elkezdtem. Mikor végeztem akkor elkezdett csörögni a telefonom. A lányok hívtak. Felvettem. - Sziaaztok csajok! - El.hol vagy? Már tíz perce megy a próba és holnap lesz a meghallgatás.. Utána meg ha felvesznek minket akkor a tehetségkutató. - Elfelejtettem. Bocsi. Rohanok. Sziasztok! - letettem. - Hova kell rohannod?? - Kérdezte egy nagyon ismerős hag. - Próbálni. - Elviszlek, gyere. Beültem a kocsiba és már indultunk is. Öt perc múlva màrott is voltam. - Csajok maradhat Àdám? - Nem. - mondták egyszerre. Kimentem Àdámhoz. Megcsókoltam. - Bocsi de nem maradhatsz - Hát jó. Kb. mikor végeztek?? - Ne tudom. Majd hívlak. De most mennem kell mert várnak a csajok. - már mentem volna amikor visszarántitt és megcsókolt. - Szia cica!- Ezen mind a ketten elröhögtük magunkat. A csajokkal nagyon jól éreztük magunkat. Hajnali egyig próbáltunk és négyig mindent kicsumcsiztunk. Na de megyek mert már öt óra van.. Megyek aludni. Sziasztok.! :))

Karola néniékkel...

Ma amikor felkeltem, még a többek aludtak. Na szépen lesompolyogtam a konyhába. Kit találtam ott?? Na kit? Ádámot.
- Szia. Mit keresel itt?? - Kérdeztem fáradtam.
Valahogy így néztem ki..
- Szia. - Köszöntött egy csókkal. - Megbeszéltük hogy ma 2-kor találkozunk.
Te jó ég! El is felejtettem.
- Bocsi. Ki ment a fejemből. Sokáig voltunk fenn a csajokkal.. - Mondtam, és elhúztam a számat.
- Nem baj. Többiek??
- A lányok még alszanak, anyuék meg Kingáék hát.. Nem tudom hogy hol vannak.
- Értem. Miért is voltatok fenn olyan sokáig?
- Gyakoroltunk. a Tehetség kutatóra. - Mondtam.
- És?
- Mi és? - Ráncoltam a szemöldököm.
- Semmi. - Puszilta meg a homlokom.
Fél óra múlva a többiek is fenn voltak. Mi addig Ádámmal, beszélgettünk. A tehetségkutatóról. Ők nem indulnak. :(
- Jó reggelt! - Köszöntek a csajok..
- Csáó.
- Sziasztok. Jól aludtatok?? 
- Aha. Mit keres itt Ádám? - Kérdezte Kami.
- Tényleg. Itt van Ádám. De miért??
- Mert.
Miután a csajszik elmentek, átmentünk Ádáméhoz. Annyira cuki húga van. A Ruhám az kb. így nézett ki:
Hát igen. Nyár van/volt..
- Sziasztok! - Köszöntünk.
- Ádám!!!!! - Rohant oda hozzá Anna. - Jönnek Karola néniék.
Ájjunk meg egy szóra. Hogy kik?? o.o Egy kicsit furcsán néztem Ádámra.
- Csak mond azt hogy Jane nem jön. - Mondta Ádám.
- De igen. - Örvendezett Anna.
- Neee.. - Nyafogta Ádi.
- Elena!!! - Ugrott a nyakamba Anna. - Sziiia!!!
- Szia Anna. - Mosolyodtam el. Hogy milyen cuki ez a kis csaj.
- Annyira örülök hogy itt vagy. - Na erre csak mosolyogtam. - Mióta veled van Ádi azóta mindig jókedvű. - Mondta. Hóóóó. Jókedvű??
- Miért mien volt előtte? - Láttam hogy Ádám a fejét fogja. :D Hahaha.
- Hát szomorú. Meg mindig ki volt akadva valamiért. Meg kiabált. meg ilyenek. - Aha. Szóval jó hatással vagyok rá?? Hmm. Felmentünk a szobájába.
Most ilyen lett. Mindig festik??
Tátott szájjel álltam meg az ajtóban.
- Mi az kicsim??
- A szobád... olyan szép. - Csak mosolygott. Aztán megcsókolt. Olyan jó érzés volt.. ÁÁÁÁ.. Csókolózás közben az ágy felé mentünk. Vagyis szerintem. Lefeküdtem az ágyára, ő meg rám. És folytattuk. De csak csókolóztunk. Semmi más. Ne gondoljatok rosszra. Valahogy így nézhettünk ki. Kár hogy nem lettünk lefényképezve.. Így néztünk ki csak én voltam alul..
És az ágyon.
Arra reppentünk szét hogy kopogtak az ajtón. Abbie kopogott. Felültünk.
- Megzavartam valamit? - Kérdezte.
- Nem. - Mondtam.
- Akkor jó. Itt vannak Janeék.
- Neeee. - Mondta Ádám.
- Mi bajod van velük? - Kérdeztem.
- Csak Janevel.
- Miért??
- Mert öt hete azzal zaklat, hogy egyszer meglátogat és mindenről be kell neki számolnom. - És ezzel mi a baj?
- Hát mert nem akarom beavatni a magánéletembe. Érted?
- Aha. - Már nem volt ott az anyukája.
- Gyere, menjünk le. - Mondta szomorúan, erre én megöleltem és megcsókoltam.
- Nem mindenbe fogjuk beavatni. Jó? - Mosolygott. Igennek veszem. - Amúgy, hogy köszönjek?
- Csókolom szia. - Aha.
- Oki. - Erre elvigyorodtam. Átölelte a vállam, én meg a derekát, és így mentünk le.
Húúú de csinos valaki.
- Csókolom szia. - Mosolyogtam.
- Sziasztok. - Dörmögte Ádám. Megböktem az oldalát, hogy mosolyogjon. Elvigyorodott rajta.
- Sziasztok gyerekek! - Köszöntöttek a szülők.
- Sziiiiiiiiiia Elena! Csá Ádám. - Vigyorodott el. Erre lehervadt Ádám arcáról a mosoly. Szegény. - Mizu? Nem megyünk el sétálni??

- De menjünk. - Mondtam.
- De én nem akarok. - Nyöszörögte Ádám.
- De gyere már. - Mondtam.
- Jó. De csak miattad. - Egyezett bele.
Kimentünk. Jó idő van kinn.
- Mi újság suliban??
- Csak holnap kezdünk. - Mondtuk egyszerre Ádival.
- De jó nektek! - Mondta Jane a kapuban. - Te merre laksz Elena?
- Egy utcával lejjebb. Miért??
- Csak kérdem. Hosszan sétáltunk. De csak azért mentünk vissza, mert Janeék már indulni akartak. Hát jó. Szerencsére szombat van, így ott aludhatok Ádáméknál. De jó. *.* Felmentünk a szobájába.
- Hol is tartottunk? - Kérdezte Ádám. Erre elnevettem magam. És megcsókoltam. De nem engedett el. Vissza feküdtünk az ágyra, és folytattuk. 10 óra fele azt hallottuk, hogy kiabál Ádám anyukája.
- Gyerekek! Vacsora!
- Én nem vagyok éhes. - Mondtam.
- Én sem. - Mondta Ádám. - Kicsim. Szóljak anyunak hogy nem vagyunk éhesek?
- Aha. Köszi.
Szólt Abbienek és beszélgetni kezdtünk.
- Szerencse, hogy Jane nem kérdezett semmit. - Mondta Ádám.
- Én is így vagyok vele. - Mondtam.
2 órával később, elmentem fürödni. Majd befeküdtem Ádám mellé az ágyba. Átkarolta a derekam, majd megcsókolt. És el is aludtunk. <3 Szeretem. Nagyon.

Az este további részei

- Fran! Kami! Ezt nem hiszem el! - Kiáltottam. Mind ketten befutotta a szobába.
- Mi a baj?? - Kérdezték megijedve.
- Hétfőn kezdünk a suliban.. - Mondtam elszomorodva.. - És a suli honlapja azt írja hogy lesz tehetség kutató. - Kiáltottam fel.
- És, jelentkezel? - Kérdezték.
- Azt nem hiszem. Nem olyan jó a hangom.. Sőt szörnyű.. - Erre elképedve néztek rám.
- Neked nincs jó hangod? - Akadtak ki. Teljesen. Azt hiszem.
- Igen nekem. - Mondtam. És megbántam, mert megmutatták a videót.. Itt a link:  https://www.youtube.com/watch?v=dPKG1-3LXBs  Jajj nekem! Nee! Ezt még nyáron csináltuk, és akkor rakták fel youtubera is.. De szerencsére nem látták.
- Neked jó hangod van! - Jelentették ki.
- Tényleg. Mégis jelentkezni fogok.
- És mit kap a nyertes?
Megnéztem, és egy lemezszerződést, az ország legjobb filmstúdiójánál. Te. Jó. Ég. Te jó ég!
- Te jó ég! - Kiáltottam fel. - De van egy csomó olyan gyerek a suliba akik jobbak nálam..- Mondtam szomorúan. És tényleg egy csomóan vannak jobbak.
- Nálad nincs jobb ember. - Mondák vigasztalóan a lányok.
Lehet hogy nem, de az is lehet, hogy igen. Ki tudja. Elvégre csak 9/b.-sek vagyunk.. Nem? De. Hát akkor kit akarunk. Semmit.. Jesszusom... De ők nem jelentkeznek? Kami tud gitározni. Fran meg szintetizátorozni. Én meg lennék az énekes.
- Mit szólnátok ha bandaként mennénk? Kami te gitározól,  Fran te meg szintetizátorozól. Én meg énekelek. Na? - Elmosolyodtak.
- Oké. tőlem. Én benne vagyok. - Mondta Kami.
- Te? - Kérdeztem Frantól.
- Benne hát. - Mondta ő is. - Ölelés! - Jelentette ki.
Már csak a banda neve kell, és meg is lesz.
- Megvan a nevünk! - Jelentettem ki. - Tous ensemble. 
- Jó! Ez tök jó név! - Mondták. 
- Kezdjünk próbálni. Jó? Mit énekeljünk? 
- Cher Lioyd Swagger Jagger. Jó? 
- De én nem tudok reppelni.. - Szomorodtam el. 
- Te nem de én ás Fran igen. - Na ettől felvidultam. https://www.youtube.com/watch?v=sdbyG2MrBHk&list=RDCqz713hhz1Y  Ezt a számot nagyon szeretem. 
Elkezdtem énekelni hangosan, mert tudom a szöveget kívülről.
- Kurva jó hangod van! - Kiáltott fel Kami. 
- Köszi csajok! - Mosolyodtam el. 
Tovább próbáltunk a nappaliban mert csak ott van gitár meg szintetizátor és mikrofon is. Volt közönségünk is. Szüleim, és Kinga meg Jonas. Amikor végeztünk a számmal meg is tapsoltak. 
- Húúúúú! - Kiabáltak. 
- Hugi nagyon jó hangod van! - Mosolyodott el Kinga. És megöleltem. :) 
- Köszi. 
- Tudtok még valamit? - Kérdezte Jonas. 
- Aha. Csak nincs basszus gitárunk. - Szomorodtunk el. 
- Nekem van. Mindig Kingánál hagyom. - Mondta. 
- Akkor játszuk el. - Mondtam. 
Lehozta a gitárját, én meg mondtam neki hogy mit játszunk. El is kezdtük játszani. De azt sajna nem tudtuk felvenni, ezért belinkelem a dalt youtuberól. 
https://www.youtube.com/watch?v=Ee_uujKuJMI  Itt a link. Green day American idiot 
Nagyon élveztük a próbánkat. 
- Megtanítasz majd basszus gitárra? - Kérdeztem. 
- Persze. . Mondta mosolyogva. 
Miután végeztünk felmentünk a szobába, kifújni magunkat. 
- Hú.. Ez nagyon jó volt. - Mondtam. 
- Szerintem is. - Mondták a lányok. 
Még próbáltunk egy darabig. Utána bassz gitározni tanultam. Nem volt olyan nehéz. 
- Na most fogd le az E-t. - Mondta Jonas. És sikerült. Megtanultam. 
- Nagyon köszönöm, hogy megtanítottál. És majd ha továbbjutunk akkor el kérhetem a gitárt? - Kérdeztem. 
- Igen. Csak vigyázz rá. - Mondta, én meg megöleltem. 
- Köszike! 
- Nincs mit! - Mondta. 
Kimentem a szobából, és vissza az enyimbe. Olyan fél 11 lehetett este.. Azért nem próbáltunk többet, nehogy zavarja a szomszédokat. 
- Elmegyünk sétálni? - Kérdeztem. 
- Aha. - Mondták a lányok. 
- Hívjuk a fiúkat is? - Kérdeztem. 
- Aha. - Mondta Kami. 
- Tőlem. Zsolti úgyse fog velem törődni.. - Szomorkodott Fran. 
- Felhívom őket. - Mondtam. 
Kimentem a szobából, és már tárcsáztam is Ádámot. Megbeszéltük hogy szól a srácoknak, és az utca végén talizunk. Vissza mentem. A csajok meg már útra készek voltak. Felvettem a tegnap vett ruhámat. ( A szürke nyew yourk-ossat.) És már indultunk is. Amikor találkoztunk a fiúkkal, én megcsókoltam Ádámot, Kami Carlost. Fran meg Zsolti, csak álltak. 
- Szia, kicsim! - Mondta Ádám, nekem. 
- Szia! - Mondtam, és megöleltem. 
- Indulhatunk? - Kérdezte Fran. 
- Aha. 
Elöl ment  Kami és Carlos, mögöttük Fran és Zsolti, legutoljára meg én és Ádám. Nem tudom miről beszélgetett Fran és Zsolti, de sokat nevettek. Mi is beszélgettünk Ádámmal. 
- Szóval indulunk a suli tehetség kutatóján. - Mondtam. 
- Értem. Mi a nevetek? 
- Tous ensemble. 
- Az jó név. - Mondta, és megcsókolt. 
Amikor vége lett a csóknak, akkor azt vettük észre, hogy Fran és Zsolti egymás kezét fogják. 
- Most mi történt velük? - Súgtam Ádámnak. 
- Nem tudom. - Mondta hangosabban. 
- Most járnak akkor? 
- Hát. Úgy látszik. 
- Értem. - Elnevettük magunkat, mire mindenki felénk fordult. Kamin azt vettem észre, hogy csodálkozik azon amit lát. Amikor vissza fordultak, menetirányba, rezgett a mobilom. Kami üzent. 
Kami: Ezek most járnak akkor? Vagy nem? 
Én: Nagyon is úgy látszik. 
Ezzel vége is lett a beszélgetésnek. Szegény Fran. Nem tudja, hogy még mi vár rá nálunk. 
Sétáltunk, meg beszélgettünk még hosszú időig. 
- Ti nem fáztok? - Szólaltam meg.
- De egy kicsit. - Mondták a lányok. 
- Nem megyünk vissza? - Kérdeztem. 
- Vissza mehetünk. - Mondták. 
Amikor vissza értünk, Mi elköszöntünk a fiúktól. ( Kami és én) 
- Szia kicsim! - Mondta Ádám, majd megcsókolt. - Holnap találkozunk. - Még is kiderült hogy nem lesz holnap suli, csak holnapután. Jó, mi? 
- Oké. Szia. - Köszöntem el, és megcsókoltam. 
Bementünk Kamival. Fran 10 perccel utánunk jött be. A Szobában vártuk. 
- Na mi volt? - Támadtuk le amikor bejött. 
- Összejöttünk. És? 
- És?! Megcsókolt legalább? 
- Igen. Most. - Vigyorodott el. 
Bele ugrottunk a nyakába. 
- Tudod mennyire szurkoltunk?
- Igen. 
Még egyszer megöleltem. 
- Fotó! - Jelentettem ki! 

  xD Ilyen a szobám festése. Tök olyan mintha besütne a fény.. Tök durva. De holnap után, úgy lesz. Átalakítják a szobámat. :)
Tökre sokáig fenn voltunk. De aztán lefeküdtünk.
- Jó éjt csajok! - Mondtam.
- Nektek is! - Mondta Kami.
- Szintén! - Mondta Fran.
És így el is aludtunk. :)

Este 7.00

Amikor a házunk hoz értünk, elköszöntem Ádámtól. De csak azért mert jött Kami és Fran.
- Hát akkor holnap találkozunk. - Köszöntem el. És megcsókoltam.
- Hát akkor holnap. Szia kicsim!
- Szia.
Megcsörrent a telóm. Kami. Felvettem.
- Mikor mehetek? Otthon vagy már? Elment Ádám? Fran mát ott van? Miért nem hívtál előbb?
- Neked is szia. Most. Igen. Igen. Nem nincs itt. Mert most ment el Ádám is.
- Aha. Akkor megyek. Szia.
- Szia.
Amikor ide ért, már Fran is itt volt.
- Hol voltál? Már rég itt várunk.
- Bocsi!
Elkezdtünk dumcsizni. Kifaggattuk Carlosról. Nem mondom el a részleteket. Bocsika!
- Fran. Mi a helyzet veletek?
- Kikkel? - Értetlenkedett.
- Veled és Zsoltival.
- Semmi. - Szomorodott el.
- Majd ki faggatom Ádámot hogy nem e szokott Zsolti rólad beszélni. Felhívom.
- Mi? Ne!!
- De.
Felhívtam. Kicsöngött. Felvette.
- Szia kicsim! Mondjad.
- Szokott beszélni Zsolti Franról?
- Mi?
- Igen vagy nem?
- Nem mondhatom el.
- De igen. Most. Nem mondom el neki! Ígérem!
- Jó. Igen.
- És mit?
- Hát, hogy őt soha nem venné észre. Meg, hogy nem is szereti. Meg hiába edz nem veszi észre. Meg azt is, hogy ő nagyon szereti, de Fran biztos mást szeret. - Ezt hallotta mind a két barátnőm.
- Oki. Nem mondom el. Csak ennyit akartam. Szia husi!
- Szia.
Letettem. Kitörtem a röhögésből.
- Ez nem lehet igaz!
- De igen, Fran.

A titokzatos randin...

Amikor már szerintem közeledtünk a helyhez, Ádám befogta a szemem. Vajon hol lehetünk? Mit fogunk csinálni? Jajj! De a jajj az egy kicsit kevés megjegyzés ehhez. Inkább az OMG! a jó. A lényeg csak ekkor kezdődött. Olyan este fél hét lehet. Amikor elengedte a szemem ezt láttam magam előtt.:
    Még csak próbáltak.. Mondtam hogy szeretem őket??  Na de akkor eltátottam a számat.. Itt Budapesten? Koncert, itt?? :o
- Te honnan ismered őket?
- Nagy bátyám a menedzserük.. - Aha.. Szóval igaz.. Na de mindegy is. Tudok angolul..
- Tudnak magyarul??
- Nem..
- Hogy tudtam! - Megöleltem. - Köszönöm!! - És meg csókoltam.
- Nincs mit babám.
- De te honnan tudtad ezt? Vagy az a kérdés hogy én miért nem tudtam róla?
- Szerinted, ha van egy rokonom, aki őket menedzseli, akkor miért ne tudtam volna róla?
- Jól van na! - Erre jönnek! Jézusom! Erre jönnek!!! Most akkor áttérek angolra!
Angol:
- Sziasztok! - Köszöntem. Ők itt:
   1. Luis, 2. Naill, 3. Zayn, 4. Liam, 5. Harry
- Csövi! - Köszönt Naill.
- Ő itt a barátnőm Elena. Elena ők itt.. - De a mondatát nem tudta befejezni.
- Luis, Liam, Zayn, Niall, Harry. - Mondtam el. A fiúk csak néztek rám tátott szájjal. Mind az öt. Ádám meg csak mosolygott.
- Hú... Te aztán tudod a nevünket.. - Mondta Zayn.
- Persze. A teljes neveteket is tudom.
- Halljuk! - Mondták mind a hatan.
- Harry Edward Styles, Louis William Tomlinson, Liam James Payne, Niall James Horan, Zayn Javadd Malik. - Megint tátva maradt a szájuk.
- Te aztán nagy rajingónk vagy! - Mondta Luis, és a többiek meg csak bólogattak.
- Nem. Van nálam nagyobb is.. Ép itt jön. Befogott szemmel..
- Ő ki? - Kérdezte Naill.
- Kamilla.
- De már foglalt! - Jelentette ki Ádám.
Amikor ide értek akkor elengedte a szemét Kaminak Carlos. Felsikított! Jó hangosan.. Ezt kiabálva: Oh My Good! Elena OMG! stb...
- Nyugi Kami. - Tértem át magyarra.
- De itt az One Direction!
- Látom. Mondtam, majd ismét beszélgetni kezdtem a fiúkkal. De csak azt lehetett hallani hogy:
- Annyira köszönöm Carlos. - És a nyakába ugrott.. Szegény..
- Neked bármit! - Mondta.. Kicsit nyálas lett a szöveg.. Ádámmal összenéztünk és kitört belőlünk a röhögés..
- Mi olyan vicces ezen?? - Kérdezték egyszerre..
- Semmi.. - Mondtuk még mindig nevetve.. Nem foglalkoztak velünk.. Azt vettem észre hogy Kami megcsókolja Carlost! OMG!
- Mit beszéltetek ha lehet kérdeznem? - Kérdezte Harry.. Ja észre sem vettem hogy ott voltak.. Upsz.. Elmondtuk nekik angolul.. És hát ők is nevettek rajta..
- És most itt tartanak! - Fejeztem be..
- Ha lehet ne egyétek meg egymást! - Mondtam angolul, hogy a fiúk is értsék... Kitört belőlünk megint a nevetés.. Miután már vagy 4 órája beszélgettünk velük, lassan ideje lett indulni.
- Bocsi, hogy nem hagytunk titeket próbálni.. - Mondtuk.
- Semmi.. Majd ha van kedvetek gyertek el a koncertre is. Fel írlak titeket a VIP várólistájára.
- Oké. Sziasztok. Majd talizunk.
Így elköszöntünk. Megszólal Carlos..
- Nem tetszik nekem ez a Naill gyerek. Mindig Kamit nézte..
- Mi van féltékeny vagy?- Kérdezte Ádám.
- Igen. Te is az lehetsz. Mert Elenát meg Luis nézte mindig.
- Mi a f*sz?
- Igen jól hallottad. - Erre Ádám ökölbe szorította a kezét..
- Nyugi! - Nyugtattam.
- Miért nyugodjak le, ha egyszer téged nézett az a Luis gyerek?
- Mert nem foglak lecserélni senkire. Érted? - Mosolyogtam rá..
- Akkor jó. - Végre ellazította a kezét.
 Így sétáltunk tovább..
                                                 
                                            Folytatás következik...

Délután

Amikor felkeltem, Ádám még aludt. Felültem az ágyon, hogy megnézzem, mennyi az idő. De ekkor egy kéz megragadta a derekam, és vissza rántott.
- Jézus! - Kiáltottam fel.
- Nem Jézus. Csak én. - Mondta Ádám.
- Te ébren vagy? - Csodálkoztam. Mióta? Vajon mikor feküdhetett le, hogy ilyen korán ébren van?
- Igen. Mert ha veled van az ember akkor utána korán fel kel. - Jó tudni.
- Aham.. Mit csináljunk ma?
- Vásárolni megyünk. - Hogy mi? Mi ketten? Vásárolni? LoL.
- Aha. - Csak ennyit mondtam. De gyanúsan ezt is.
- Jó. Akarok neked venni valamit. - Na így már más. Felcsillant a szemem. - Nem mondom el. - Ajj.
- Oki. És én addig mit csinálok?
- Ruhát veszel magadnak. Na?
- De az úgy nem jó.. - Szomorodtam el.
- Miért? - Kérdezte kétségbe esve.
- Mert egyedül nem való. Legalább két ember kell hozzá.
- Jó. Akkor megveszem az ajándékodat, utána meg megyek veled ruhát nézni.
- Oki. Amour! - Mondtam neki.
- Én is téged! - Megcsókoltam.

Miután felöltöztünk, és reggeliztünk, mentünk is. Kocsival. Ádám anyukája le vitt minket. A Plázánál kiszálltunk mind a hárman. Igen. Azért mert Ádám anyukája addig velem marad, amíg kicsi fia vesz nekem valamit. Bementünk a Plázába.
- Hol lesztek?
- Tally Weijl. - Mondtuk egyszerre Ádám anyukájával. Aki egy nagyon csinos nő. És fiatalnak látszik. :) 





       
Hát igen. Ő Abbie.
- Jó. Ott talizunk. - Mondta és elment. Hát jó.  Mentünk a Tally- ig. Bementünk.
- Hol kezdjük? 

 - Felső vagy alsó szint?
- Szerintem a felső.
- Oké.
Elindultunk. Nagyon nagy épület.
Első ruhakombinációm.:

- Nem is rossz. - Mondta Abbie.
- Köszi.
Tovább próbáltam.
Második. :



- Mindegyik jó. - Mondta Ádám anyukája.
- Köszönöm. - Mosolyogtam.
Itt a harmadik is.:

 - Húú.. - Elakadt a lélegzete.
Csak mosolyogtam. Megcsörrent a telefonom. Ádám hívott.
- Hol vagytok?
- Tally Weijl. - Mondtam.
- Aha. Az hol van?
- Elmenjek eléd??
- Aha. Itt vagyok a C&A-nál.
- Jó megyek. Egy pillanat. Pár perc. - Letettem. - Melyik legyen? - Kérdeztem Abbiet.
- Menj csak. Majd meglátod melyik lesz. - Mondta és kacsintott. Elindultam le a mozgólépcsőn. Amikor le értem mentem a C&A-hoz. Ádám ott várt. Szerintem megváltás volt neki hogy megyek. Egy csomó lány őt nézte. o.o Remélem egy se mozdult rá.. Amikor oda értem, egy csókkal köszöntött.
- Szia. - Köszöntem. - Mizu? Nem tévedtél el?
- Nagyon humoros vagy.
- Na miért?
- Tényleg nem jó egyedül plázázni.. Főleg ennyi lány között.. - Mondta. Erre hangosan röhögni kezdtem. - Ez nem vicces.
- De az. - És tovább röhögtem, mire megcsókolt. De csak azért, hogy hallgassak végre el. Vagy azért. hogy leszálljanak róla a csajok. Ezen gondolkodtam. Na mindegy. Megfogta a kezem, és úgy mentünk a Tally Weilj-be.
- Szóval itt van? - Csodálkozott.
- Nem. Veszprémben. - Vigyorogtam.
- Akkor sem vicces. - Megcsókoltam.
- De az. Lásd be.
- Jó egy kicsit.
- Na látod?
Bementünk. Abbie már fizettet. Jajj ne! Mind a három ruhakombinációt megvette. Amikor kijött ott vártuk.
- Nem kellett volna mindet megvenni! - Mondtam.
- Dehogy nem! Olyan jól állt rajtad.
- Nem is. - Tiltakoztam.
- De.
- Tényleg?
- Aha.

Miután vissza értünk hozzájuk, bementünk a házba.
  Ez a házuk.. Nagyon szép.

Ez meg a miénk.. t
- Elena, vedd fel őket!
- Jó. - Mosolyogtam el.
Felmentem a fürdőbe és felvettem őket. Egyesével.
Az elsőbe lementem a lépcsőn, és megtört a varázs. Ádámnak leesett az álla.
- Na milyen? - Nem tudott megszólalni.. :)
- Nagyon csinos vagy Eliza. - Mondta az apukája. Petrich. És ezzel ki is ment.. Meg az anyukája is. Ketten maradtunk. :)
  
- Szerintem is, kicsim. - Mondta végül Ádám.
- Köszike. Megyek felveszem a másikat is.
Ezzel fel mentem, és felvettem a másik kollekciót. Amikor felvettem lementem megint.
- Na?
Ádám csak mosolygott. Akkor tetszem neki ebben is.
- Jól nézel ki benne.
- Akkor jó. - Ezzel oda mentem hozzá, és megcsókoltam.- Megyek, veszem a harmadikat.
Ezzel szinte megint ott hagytam. Végre végeztem az öltözködéssel. Lementem. Ott várt. Amikor meghallotta a cipőm kopogását, megfordult.
- Gyönyörű vagy, babám!
- Köszönöm! - Mondtam. Odajött és megcsókolt.
- Megyünk sétálni?
- Így? Ebben? - Kérdeztem.
- Aha. Miért?
- Csak úgy. Mennyünk akkor. - Mosolyodtam el. Erre megcsörrent a telefonomból a Ramones Hey ho let's go című dal. Kami.
- Mond. - Kezdtem a beszélgetést.
- VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ... - Sikított.
- Baj van? - Ijedtem meg.
- Nem. Dehogy is. Carlos... Elhívott randira!!!!!!!!!!!!! - Ezt olyan hangosan sikította, hogy még az utca is hallja. Szerencsére nem volt a fülemen a teló. - Na megyek készülődni. Szia!
- Szia! - Jézusom.
Ádámmal egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés.
- Ez hangos volt. - Jegyezte meg.
- Gyerekek, ki sikított? - Rohant be Abbie...
- Kamilla. - Mondtam.
- Ő is itt van?
- Nem dehogy. Most telefonált. És a telefonba sikított.
- Á.. Értem. És mégis miért?
- Mert Carlos elhívta randira. - Mondtuk egyszerre Ádámmal.
- Értem. - Mondta nevetve.
- Na megyünk? - Kérdezte Ádám.
- Igen.

Elmentünk sétálni. Hirtelen megálltam.
- Te tudod, hogy hova mennek, igaz? - Kezdtem skandálni.
- Igen.
- Hova?
- Nem mondom el.
- Lécci. - Kezdtem kérlelni..
- Nem. Mert mi is oda megyünk.
- Tényleg?
- Aham.
Így mentünk tovább.

Folytatás következik..