Este nagyon sokáig fenn voltunk. Filmezni, beszélgetni stb.. akartunk. De akkor az elején.
Este ugye úgy volt, hogy nem alszunk egymásnál. De nem így történt. Ma én aludtam ott Ádámnál.
A séta az úgy zajlott, hogy lementünk a Duna partra. Ott nagyon sokan voltak. Leült az egyik padra, míg én elmentem a mosdóba, ami ott volt mellettünk. Amikor kijöttem, nem volt a padnál. Nagyon megijedtem hogy elment és itt hagyott engem. Aztán előugrott egy bokor mögül, én meg akkorát sikítottam, hogy mindenki de mindenki odafordult hozzánk. De szerintem azt hitték, hogy nagyon hülyék vagyunk, így csinálták a saját dolgukat.
- Te normális vagy?! Tudod hogy megijedtem?! - Kiabáltam vele. És mérgesen meg egyben csalódottan néztem rá. Erre ő mit csinál?! Megölel.
- Bocsi. - Azt hitte ennyivel el van rendezve? Mert nincs!
- Azt hiszed ennyivel el van intézve az egész?
- Ne legyél már durci. - Ne legyek durci?! Erre leesett az állam. - Bocsánat kicsim. Nem hittem hogy ennyire megijedsz. Na gyere ide. - Én nem mozdultam. De ő igen. Odajött hozzám, megölelt meg megcsókolt. - Na már nem haragszol? - Kérdezte olyan angyali mosollyal. Erre én vissza mosolyogtam.
- Persze hogy nem. - Megöleltem. - Amúgy már becézgetsz is? - Vigyorogtam. De nagyon. :D
- Aham. Ha nem baj. - Megcsókoltam. Azt vettem észre hogy szorosabban fogja a derekam. Mint aki nem akar elengedni soha. Lehet hogy így volt, de levegőt kellett vennünk. És vége lett. Még mindig fogott. Ölelkeztünk egy darabig. Egyszerre megragadta a derekam és felemelt. Egy padhoz sétált. Leült. Velem együtt. Csak én nem a hideg padon hanem az ölében ültem. Átkulcsolta a derekamat, én meg nekidőltem a mellkhasának. Így üldögéltünk, beszélgettünk. Egyszer megkérdezte a mellettünk elhaladó nőt hogy fényképezzen le minket. Két kép lett. Az egyiken én adok neki puszit. A másikon meg ő nekem. De nem az arcomra, hanem a nyakamba. Kirázott a hideg.
- Köszönjük! - Mondtam.
- Nincs mit. - Mondta a nő. És már tovább is állt. Még beszélgettünk egy darabig aztán megkérdezte hirtelen.:
- Elena, nem akarsz nálunk aludni? - És erre a megszokott válaszom a csók volt. - Ezt igennek vehetem kicsim?
- Igen vedd annak picim. - Mondtam, és elröhögtük magunkat. De meg csókolt.
- Babám, nem hívod fel anyukádat, hogy közöld vele nálunk alszol? - Ezt olyan ártatlan mosollyal mondta, hogy elájultam a látványtól.
- De persze. Mondtam már hogy nagyon szép a szemed meg a mosolyod? - Erre nem tudott mit mondani. Nem csodálom. Én se tudtam volna.
- Nem. De köszi. Te meg úgy vagy szép, ahogy vagy. Már a szememben 6. óta. - Mondta, és ezen nagyon csodálkoztam. - Nem fázol? - Kérdezte hirtelen.
- De, egy kicsit. - Erre ez a hülye meg levette a pulcsiját és odaadta nekem. - Te hülye vagy? Megázol. Vedd vissza. De mintha meg se hallotta volna, mert megcsókolt.
- Na. Most te ezt felveszed mert fázol. Nekem meg itt a kabátom.
- Jó. Biztos elég neked a kabát? - Hallatszott az aggodalom a hangomon.
- Bizti. Most menjünk jó?
- Oké. De be kell menni a cuccaimért. Jó? Megvársz addig?
- Nem kicsim. Azért vagy a barátnőm, hogy egyedül sétálj fel hozzánk sötétben. - Mosolygott és megölelt. Aztán kézen fogva mentünk tovább.
Amíg én készülődtem otthon, addig Ádám anyuékkal beszélt. Leosontam a lépcsőn, és hallgattam a beszélgetést.
- Igen egy csoda hogy velem jár Elena. Nem hittem volna, hogy egyszer engem fog választani. - Mondta Ádám.
- Mi tudtuk előre, hogy így lesz. Már amikor 8.-ban jöttél korrepetálásra, és úgy néztetek egymásra. Csak nem mondtuk Lenának mert teljesen hülyének nézett volna minket.- Uhh. -.- Ez tényleg cink..
- Aham.
Még elmentem wc-re majd mentem is a konyhába.
- Itt is vagyok. - Mondtam. - Mehetünk?
- Persze. Hát akkor további jó estét.
- Hali. Majd jövök.
- Sziasztok, gyerekek!
Kimentünk a házból és Ádám rákulcsolta az ujjait az enyimére. Azon gondolkodtam amit mondott. Tényleg egy áldás hogy én vele járok?
- Min agyalsz?
- Honnan tudod, hogy agyalok valamin?
- Hát mert kb. 6 szor kérdeztem hogy mit kérsz vacsira. De nem válaszoltál.
Aham. Szóval innen tudta. Akkor beszélt is hozzám? Jó tudni.
- Na min?
- A te szemszögedből, tényleg egy áldás, hogy én veled járok?
- Szóval hallottad. És igen. És ezen gondolkozol ennyire?
- Aha. De nem tudom felfogni. Ennyire hülye lennék?
- Babám! Nem vagy hülye!
Ezt jó volt hallani. Főleg tőle. De biztos??
- Még gondolkozol valamin. Igaz?
- Nem. Vagyis igen. Nem tudom. Tényleg hülye vagyok!
- Te. Nem. Vagy. Hülye. - Ezt úgy mondta mint aki meg akarja értetni velem. Lehet hogy így volt. :) - Min?
- És mi van akkor, hogy ha az osztályba jön egy másik lány, te meg szakítasz velem miatta.
- Figyelj! Az osztályban egy csomó olyan lány volt, aki belém volt esve. De én csak téged szeretlek!
- Tuti? - Kérdeztem szomorúan.
- Figyi! Ülj le a padra. - Leültem. Ő meg szembe gugolt velem. - Egy hónapig voltam beleesve Jessicába. Ezt te is tudod. - Igen. Amikor csak őt emlegette... Nem volt valami jó élmény 7.-ben. - És hazudtam abban, hogy 6. óta szeretlek. Mert nem. 1 óta szeretlek. - Na erre a mondatra tágra nyílt a szemem, a szám pedig leesett.
- De mégis azt mondtad még 8. - ban is hogy ő milyen szép stb... - Szipogtam. Mire megölelt, és azt súgta a fülembe hogy ne sírjak.
- Igen. De csak azért mert leplezni akartam az érzelmeimet.
- Á.. Értem. Akkor?
- Igen. Csak téged szeretlek. Egyedül téged. És ne legyél szomorú meg ne sírj mert azt nem szeretem, és nem bírom elviselni. Eddig se bírtam.. - Megcsókoltam. - Na, gyere ide kicsim. Had öleljelek meg. - Megölelt. Jól esett az ölelése. Amikor odaértünk hozzájuk, és bementünk a házba, felmentünk a szobájába. Ahogy felértünk a kishúga rohant hozzá: Ádi meg jöttél? - És megölelte. Ádám meg vissza ölelte. És még fel is kapta.
- Még a végén féltékeny leszek Ádám. Tényleg. Főleg ha ilyen szép nő van a családodban.
- Téged is felkapjalak? - Kérdezte vigyorogva. Én is vigyorogtam.
- Nem kell. Hogy hívják a hugicádat?
- Anna.
- Milyen szép neve van. Már féltékeny is vagyok. - Mondtam vigyorogva.
Erre Anna Ádám fülébe súgta hogy ő ki? Vagyis azt vettem ki a válaszából.
- Anna ő a barátnőm Elena. Elena ő Anna a húgom.
Letérdeltem hozzá.
- Szia. Elena vagyok. Hívjál nyugodtan Lenának. - Mosolyogtam rá.
- Szia. Anna vagyok. Oké. Üdvözöllek nálunk. Megölelhetlek? - Ez milyen aranyos kérdés.
- Persze.
Megöleltem, meg ő is engem. :) Bementünk a szobába.
- Ádám. Féltékeny vagyok. - Vallottam be, és elfordultam, összefont kézzel.
- Kire? Annára?
- Igen.
- Miért is?
- Mert ő szebb mint én.
- Ez nem igaz. - És FELEMELT!
- Neeeeeeeeeeeee! Tegyél le! Hallod! Ádám!!!! TEGYÉL LE!!!! MOST! - Kiabáltam. De nem tett le. Hanem megcsókolt.
Ádámot hívta az anyukája, ezért lement. Felléptem Facebooomra meg a Blogomra. Nézegettem hogy hányan nézték meg. Stb.. Éppen ezt csináltam amikor bejött Egy tálca kajával meg innivel. Letette az asztalára, és odaült hozzám az ágyra. És átkarolt.
- Mit csinálsz? - Kérdezte, miközben megpuszilta az arcomat. :) ♥
- A blogomat nézem. Ha nem baj. - Mondtam és vissza pusziltam.
- Miért lenne baj?
- Nem tudom. Mert a te géped?
- Az mindegy. Dehogy is baj. - Mondta, és odahúzott magához, majd megcsókolt.
Olyan jó érzés amikor megcsókol. El is felejtettem hogy fenn vagyok facebookon is.. Hupsz... Abban a percben pittyegni kezdett.. De nem érdekelt. Csókolóztunk tovább. De amikor sokadjára pittyegett, meg persze Ádám skype-ja is, akkor már megnéztem. (Ádám a telóján skype-olt.) Facebook hármas csoport. Másolom:
Kamilla üzenete: Sziasztok!
Itt vagytok?
Fran te se vagy itt?
Ne már! Csajok!
Elena üzenete: Szia!
Itt vagyok. Mizu?
Kamilla üzenete: Semmi. Mit csináltál ennyi ideig? Már vagy fél órája itt vagyok, és titeket várlak.
Elena üzenete: Jó bocsika. Nem akartalak megváratni. Bocsi. Tényleg, hol van Fran?
Kamilla üzenete: Nem tudom! De most már mennem kell. Szia csajszi! Jó éjt!
Elena üzenete: Szia. Neked is csajszi!
Kamilla nem elérhető.
Egy darabig néztem, majd megkérdeztem Ádámot mit akartak a haverjai.
- Hát nem a haverjaim voltak.
- Hanem? - Kérdeztem furin.
- Unoka tesóm. Meg akar ismerni. Videóhívást fog indítani pár percen belül. - Mosolygott. - Néha nagyon idegesítő.
- Na majd meglátjuk. Hány éves?
- 16 éves.
- Aham. Akkor annyi mint te.
- Ja. De néha sajnálom.
- Hümm?? - De akkor már késő volt. Milyen szép! Csak azt lehet hallani, hogy sikít, meg azt hogy az egész családot odahívja, hogy nézzék meg milyen gyönyörű vagyok!
- Anyu, apu, nézzétek meg milyen gyönyörű Ádi barátnője!!!!
- Aha. Szóval Ádi. Mizu? - Kérdeztem gúnyosan. Erre persze csak mosolygott. És mivel az ölében ültem, belepuszilt a nyakamba, és átkulcsolta a derekam. Hangzott a válasz.: Á.. Tényleg, milyen szép lány Elena.
Sokáig beszélgettünk Janevel. De aztán letettük, és aludni mentünk. Kaptam egy esti csókot tőle. Oldalamra fekve aludtam, Ádám meg engem átölelve aludt.
- Jó éjt kicsim. - Mondta és megcsókolt.
- Neked is szivem. - Mondtam és megcsókoltam.
Utána meg már aludtunk is. :)
Annyira szeretem Ádámot!! ♥ ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése