Az este további részei

- Fran! Kami! Ezt nem hiszem el! - Kiáltottam. Mind ketten befutotta a szobába.
- Mi a baj?? - Kérdezték megijedve.
- Hétfőn kezdünk a suliban.. - Mondtam elszomorodva.. - És a suli honlapja azt írja hogy lesz tehetség kutató. - Kiáltottam fel.
- És, jelentkezel? - Kérdezték.
- Azt nem hiszem. Nem olyan jó a hangom.. Sőt szörnyű.. - Erre elképedve néztek rám.
- Neked nincs jó hangod? - Akadtak ki. Teljesen. Azt hiszem.
- Igen nekem. - Mondtam. És megbántam, mert megmutatták a videót.. Itt a link:  https://www.youtube.com/watch?v=dPKG1-3LXBs  Jajj nekem! Nee! Ezt még nyáron csináltuk, és akkor rakták fel youtubera is.. De szerencsére nem látták.
- Neked jó hangod van! - Jelentették ki.
- Tényleg. Mégis jelentkezni fogok.
- És mit kap a nyertes?
Megnéztem, és egy lemezszerződést, az ország legjobb filmstúdiójánál. Te. Jó. Ég. Te jó ég!
- Te jó ég! - Kiáltottam fel. - De van egy csomó olyan gyerek a suliba akik jobbak nálam..- Mondtam szomorúan. És tényleg egy csomóan vannak jobbak.
- Nálad nincs jobb ember. - Mondák vigasztalóan a lányok.
Lehet hogy nem, de az is lehet, hogy igen. Ki tudja. Elvégre csak 9/b.-sek vagyunk.. Nem? De. Hát akkor kit akarunk. Semmit.. Jesszusom... De ők nem jelentkeznek? Kami tud gitározni. Fran meg szintetizátorozni. Én meg lennék az énekes.
- Mit szólnátok ha bandaként mennénk? Kami te gitározól,  Fran te meg szintetizátorozól. Én meg énekelek. Na? - Elmosolyodtak.
- Oké. tőlem. Én benne vagyok. - Mondta Kami.
- Te? - Kérdeztem Frantól.
- Benne hát. - Mondta ő is. - Ölelés! - Jelentette ki.
Már csak a banda neve kell, és meg is lesz.
- Megvan a nevünk! - Jelentettem ki. - Tous ensemble. 
- Jó! Ez tök jó név! - Mondták. 
- Kezdjünk próbálni. Jó? Mit énekeljünk? 
- Cher Lioyd Swagger Jagger. Jó? 
- De én nem tudok reppelni.. - Szomorodtam el. 
- Te nem de én ás Fran igen. - Na ettől felvidultam. https://www.youtube.com/watch?v=sdbyG2MrBHk&list=RDCqz713hhz1Y  Ezt a számot nagyon szeretem. 
Elkezdtem énekelni hangosan, mert tudom a szöveget kívülről.
- Kurva jó hangod van! - Kiáltott fel Kami. 
- Köszi csajok! - Mosolyodtam el. 
Tovább próbáltunk a nappaliban mert csak ott van gitár meg szintetizátor és mikrofon is. Volt közönségünk is. Szüleim, és Kinga meg Jonas. Amikor végeztünk a számmal meg is tapsoltak. 
- Húúúúú! - Kiabáltak. 
- Hugi nagyon jó hangod van! - Mosolyodott el Kinga. És megöleltem. :) 
- Köszi. 
- Tudtok még valamit? - Kérdezte Jonas. 
- Aha. Csak nincs basszus gitárunk. - Szomorodtunk el. 
- Nekem van. Mindig Kingánál hagyom. - Mondta. 
- Akkor játszuk el. - Mondtam. 
Lehozta a gitárját, én meg mondtam neki hogy mit játszunk. El is kezdtük játszani. De azt sajna nem tudtuk felvenni, ezért belinkelem a dalt youtuberól. 
https://www.youtube.com/watch?v=Ee_uujKuJMI  Itt a link. Green day American idiot 
Nagyon élveztük a próbánkat. 
- Megtanítasz majd basszus gitárra? - Kérdeztem. 
- Persze. . Mondta mosolyogva. 
Miután végeztünk felmentünk a szobába, kifújni magunkat. 
- Hú.. Ez nagyon jó volt. - Mondtam. 
- Szerintem is. - Mondták a lányok. 
Még próbáltunk egy darabig. Utána bassz gitározni tanultam. Nem volt olyan nehéz. 
- Na most fogd le az E-t. - Mondta Jonas. És sikerült. Megtanultam. 
- Nagyon köszönöm, hogy megtanítottál. És majd ha továbbjutunk akkor el kérhetem a gitárt? - Kérdeztem. 
- Igen. Csak vigyázz rá. - Mondta, én meg megöleltem. 
- Köszike! 
- Nincs mit! - Mondta. 
Kimentem a szobából, és vissza az enyimbe. Olyan fél 11 lehetett este.. Azért nem próbáltunk többet, nehogy zavarja a szomszédokat. 
- Elmegyünk sétálni? - Kérdeztem. 
- Aha. - Mondták a lányok. 
- Hívjuk a fiúkat is? - Kérdeztem. 
- Aha. - Mondta Kami. 
- Tőlem. Zsolti úgyse fog velem törődni.. - Szomorkodott Fran. 
- Felhívom őket. - Mondtam. 
Kimentem a szobából, és már tárcsáztam is Ádámot. Megbeszéltük hogy szól a srácoknak, és az utca végén talizunk. Vissza mentem. A csajok meg már útra készek voltak. Felvettem a tegnap vett ruhámat. ( A szürke nyew yourk-ossat.) És már indultunk is. Amikor találkoztunk a fiúkkal, én megcsókoltam Ádámot, Kami Carlost. Fran meg Zsolti, csak álltak. 
- Szia, kicsim! - Mondta Ádám, nekem. 
- Szia! - Mondtam, és megöleltem. 
- Indulhatunk? - Kérdezte Fran. 
- Aha. 
Elöl ment  Kami és Carlos, mögöttük Fran és Zsolti, legutoljára meg én és Ádám. Nem tudom miről beszélgetett Fran és Zsolti, de sokat nevettek. Mi is beszélgettünk Ádámmal. 
- Szóval indulunk a suli tehetség kutatóján. - Mondtam. 
- Értem. Mi a nevetek? 
- Tous ensemble. 
- Az jó név. - Mondta, és megcsókolt. 
Amikor vége lett a csóknak, akkor azt vettük észre, hogy Fran és Zsolti egymás kezét fogják. 
- Most mi történt velük? - Súgtam Ádámnak. 
- Nem tudom. - Mondta hangosabban. 
- Most járnak akkor? 
- Hát. Úgy látszik. 
- Értem. - Elnevettük magunkat, mire mindenki felénk fordult. Kamin azt vettem észre, hogy csodálkozik azon amit lát. Amikor vissza fordultak, menetirányba, rezgett a mobilom. Kami üzent. 
Kami: Ezek most járnak akkor? Vagy nem? 
Én: Nagyon is úgy látszik. 
Ezzel vége is lett a beszélgetésnek. Szegény Fran. Nem tudja, hogy még mi vár rá nálunk. 
Sétáltunk, meg beszélgettünk még hosszú időig. 
- Ti nem fáztok? - Szólaltam meg.
- De egy kicsit. - Mondták a lányok. 
- Nem megyünk vissza? - Kérdeztem. 
- Vissza mehetünk. - Mondták. 
Amikor vissza értünk, Mi elköszöntünk a fiúktól. ( Kami és én) 
- Szia kicsim! - Mondta Ádám, majd megcsókolt. - Holnap találkozunk. - Még is kiderült hogy nem lesz holnap suli, csak holnapután. Jó, mi? 
- Oké. Szia. - Köszöntem el, és megcsókoltam. 
Bementünk Kamival. Fran 10 perccel utánunk jött be. A Szobában vártuk. 
- Na mi volt? - Támadtuk le amikor bejött. 
- Összejöttünk. És? 
- És?! Megcsókolt legalább? 
- Igen. Most. - Vigyorodott el. 
Bele ugrottunk a nyakába. 
- Tudod mennyire szurkoltunk?
- Igen. 
Még egyszer megöleltem. 
- Fotó! - Jelentettem ki! 

  xD Ilyen a szobám festése. Tök olyan mintha besütne a fény.. Tök durva. De holnap után, úgy lesz. Átalakítják a szobámat. :)
Tökre sokáig fenn voltunk. De aztán lefeküdtünk.
- Jó éjt csajok! - Mondtam.
- Nektek is! - Mondta Kami.
- Szintén! - Mondta Fran.
És így el is aludtunk. :)

Este 7.00

Amikor a házunk hoz értünk, elköszöntem Ádámtól. De csak azért mert jött Kami és Fran.
- Hát akkor holnap találkozunk. - Köszöntem el. És megcsókoltam.
- Hát akkor holnap. Szia kicsim!
- Szia.
Megcsörrent a telóm. Kami. Felvettem.
- Mikor mehetek? Otthon vagy már? Elment Ádám? Fran mát ott van? Miért nem hívtál előbb?
- Neked is szia. Most. Igen. Igen. Nem nincs itt. Mert most ment el Ádám is.
- Aha. Akkor megyek. Szia.
- Szia.
Amikor ide ért, már Fran is itt volt.
- Hol voltál? Már rég itt várunk.
- Bocsi!
Elkezdtünk dumcsizni. Kifaggattuk Carlosról. Nem mondom el a részleteket. Bocsika!
- Fran. Mi a helyzet veletek?
- Kikkel? - Értetlenkedett.
- Veled és Zsoltival.
- Semmi. - Szomorodott el.
- Majd ki faggatom Ádámot hogy nem e szokott Zsolti rólad beszélni. Felhívom.
- Mi? Ne!!
- De.
Felhívtam. Kicsöngött. Felvette.
- Szia kicsim! Mondjad.
- Szokott beszélni Zsolti Franról?
- Mi?
- Igen vagy nem?
- Nem mondhatom el.
- De igen. Most. Nem mondom el neki! Ígérem!
- Jó. Igen.
- És mit?
- Hát, hogy őt soha nem venné észre. Meg, hogy nem is szereti. Meg hiába edz nem veszi észre. Meg azt is, hogy ő nagyon szereti, de Fran biztos mást szeret. - Ezt hallotta mind a két barátnőm.
- Oki. Nem mondom el. Csak ennyit akartam. Szia husi!
- Szia.
Letettem. Kitörtem a röhögésből.
- Ez nem lehet igaz!
- De igen, Fran.

A titokzatos randin...

Amikor már szerintem közeledtünk a helyhez, Ádám befogta a szemem. Vajon hol lehetünk? Mit fogunk csinálni? Jajj! De a jajj az egy kicsit kevés megjegyzés ehhez. Inkább az OMG! a jó. A lényeg csak ekkor kezdődött. Olyan este fél hét lehet. Amikor elengedte a szemem ezt láttam magam előtt.:
    Még csak próbáltak.. Mondtam hogy szeretem őket??  Na de akkor eltátottam a számat.. Itt Budapesten? Koncert, itt?? :o
- Te honnan ismered őket?
- Nagy bátyám a menedzserük.. - Aha.. Szóval igaz.. Na de mindegy is. Tudok angolul..
- Tudnak magyarul??
- Nem..
- Hogy tudtam! - Megöleltem. - Köszönöm!! - És meg csókoltam.
- Nincs mit babám.
- De te honnan tudtad ezt? Vagy az a kérdés hogy én miért nem tudtam róla?
- Szerinted, ha van egy rokonom, aki őket menedzseli, akkor miért ne tudtam volna róla?
- Jól van na! - Erre jönnek! Jézusom! Erre jönnek!!! Most akkor áttérek angolra!
Angol:
- Sziasztok! - Köszöntem. Ők itt:
   1. Luis, 2. Naill, 3. Zayn, 4. Liam, 5. Harry
- Csövi! - Köszönt Naill.
- Ő itt a barátnőm Elena. Elena ők itt.. - De a mondatát nem tudta befejezni.
- Luis, Liam, Zayn, Niall, Harry. - Mondtam el. A fiúk csak néztek rám tátott szájjal. Mind az öt. Ádám meg csak mosolygott.
- Hú... Te aztán tudod a nevünket.. - Mondta Zayn.
- Persze. A teljes neveteket is tudom.
- Halljuk! - Mondták mind a hatan.
- Harry Edward Styles, Louis William Tomlinson, Liam James Payne, Niall James Horan, Zayn Javadd Malik. - Megint tátva maradt a szájuk.
- Te aztán nagy rajingónk vagy! - Mondta Luis, és a többiek meg csak bólogattak.
- Nem. Van nálam nagyobb is.. Ép itt jön. Befogott szemmel..
- Ő ki? - Kérdezte Naill.
- Kamilla.
- De már foglalt! - Jelentette ki Ádám.
Amikor ide értek akkor elengedte a szemét Kaminak Carlos. Felsikított! Jó hangosan.. Ezt kiabálva: Oh My Good! Elena OMG! stb...
- Nyugi Kami. - Tértem át magyarra.
- De itt az One Direction!
- Látom. Mondtam, majd ismét beszélgetni kezdtem a fiúkkal. De csak azt lehetett hallani hogy:
- Annyira köszönöm Carlos. - És a nyakába ugrott.. Szegény..
- Neked bármit! - Mondta.. Kicsit nyálas lett a szöveg.. Ádámmal összenéztünk és kitört belőlünk a röhögés..
- Mi olyan vicces ezen?? - Kérdezték egyszerre..
- Semmi.. - Mondtuk még mindig nevetve.. Nem foglalkoztak velünk.. Azt vettem észre hogy Kami megcsókolja Carlost! OMG!
- Mit beszéltetek ha lehet kérdeznem? - Kérdezte Harry.. Ja észre sem vettem hogy ott voltak.. Upsz.. Elmondtuk nekik angolul.. És hát ők is nevettek rajta..
- És most itt tartanak! - Fejeztem be..
- Ha lehet ne egyétek meg egymást! - Mondtam angolul, hogy a fiúk is értsék... Kitört belőlünk megint a nevetés.. Miután már vagy 4 órája beszélgettünk velük, lassan ideje lett indulni.
- Bocsi, hogy nem hagytunk titeket próbálni.. - Mondtuk.
- Semmi.. Majd ha van kedvetek gyertek el a koncertre is. Fel írlak titeket a VIP várólistájára.
- Oké. Sziasztok. Majd talizunk.
Így elköszöntünk. Megszólal Carlos..
- Nem tetszik nekem ez a Naill gyerek. Mindig Kamit nézte..
- Mi van féltékeny vagy?- Kérdezte Ádám.
- Igen. Te is az lehetsz. Mert Elenát meg Luis nézte mindig.
- Mi a f*sz?
- Igen jól hallottad. - Erre Ádám ökölbe szorította a kezét..
- Nyugi! - Nyugtattam.
- Miért nyugodjak le, ha egyszer téged nézett az a Luis gyerek?
- Mert nem foglak lecserélni senkire. Érted? - Mosolyogtam rá..
- Akkor jó. - Végre ellazította a kezét.
 Így sétáltunk tovább..
                                                 
                                            Folytatás következik...

Délután

Amikor felkeltem, Ádám még aludt. Felültem az ágyon, hogy megnézzem, mennyi az idő. De ekkor egy kéz megragadta a derekam, és vissza rántott.
- Jézus! - Kiáltottam fel.
- Nem Jézus. Csak én. - Mondta Ádám.
- Te ébren vagy? - Csodálkoztam. Mióta? Vajon mikor feküdhetett le, hogy ilyen korán ébren van?
- Igen. Mert ha veled van az ember akkor utána korán fel kel. - Jó tudni.
- Aham.. Mit csináljunk ma?
- Vásárolni megyünk. - Hogy mi? Mi ketten? Vásárolni? LoL.
- Aha. - Csak ennyit mondtam. De gyanúsan ezt is.
- Jó. Akarok neked venni valamit. - Na így már más. Felcsillant a szemem. - Nem mondom el. - Ajj.
- Oki. És én addig mit csinálok?
- Ruhát veszel magadnak. Na?
- De az úgy nem jó.. - Szomorodtam el.
- Miért? - Kérdezte kétségbe esve.
- Mert egyedül nem való. Legalább két ember kell hozzá.
- Jó. Akkor megveszem az ajándékodat, utána meg megyek veled ruhát nézni.
- Oki. Amour! - Mondtam neki.
- Én is téged! - Megcsókoltam.

Miután felöltöztünk, és reggeliztünk, mentünk is. Kocsival. Ádám anyukája le vitt minket. A Plázánál kiszálltunk mind a hárman. Igen. Azért mert Ádám anyukája addig velem marad, amíg kicsi fia vesz nekem valamit. Bementünk a Plázába.
- Hol lesztek?
- Tally Weijl. - Mondtuk egyszerre Ádám anyukájával. Aki egy nagyon csinos nő. És fiatalnak látszik. :) 





       
Hát igen. Ő Abbie.
- Jó. Ott talizunk. - Mondta és elment. Hát jó.  Mentünk a Tally- ig. Bementünk.
- Hol kezdjük? 

 - Felső vagy alsó szint?
- Szerintem a felső.
- Oké.
Elindultunk. Nagyon nagy épület.
Első ruhakombinációm.:

- Nem is rossz. - Mondta Abbie.
- Köszi.
Tovább próbáltam.
Második. :



- Mindegyik jó. - Mondta Ádám anyukája.
- Köszönöm. - Mosolyogtam.
Itt a harmadik is.:

 - Húú.. - Elakadt a lélegzete.
Csak mosolyogtam. Megcsörrent a telefonom. Ádám hívott.
- Hol vagytok?
- Tally Weijl. - Mondtam.
- Aha. Az hol van?
- Elmenjek eléd??
- Aha. Itt vagyok a C&A-nál.
- Jó megyek. Egy pillanat. Pár perc. - Letettem. - Melyik legyen? - Kérdeztem Abbiet.
- Menj csak. Majd meglátod melyik lesz. - Mondta és kacsintott. Elindultam le a mozgólépcsőn. Amikor le értem mentem a C&A-hoz. Ádám ott várt. Szerintem megváltás volt neki hogy megyek. Egy csomó lány őt nézte. o.o Remélem egy se mozdult rá.. Amikor oda értem, egy csókkal köszöntött.
- Szia. - Köszöntem. - Mizu? Nem tévedtél el?
- Nagyon humoros vagy.
- Na miért?
- Tényleg nem jó egyedül plázázni.. Főleg ennyi lány között.. - Mondta. Erre hangosan röhögni kezdtem. - Ez nem vicces.
- De az. - És tovább röhögtem, mire megcsókolt. De csak azért, hogy hallgassak végre el. Vagy azért. hogy leszálljanak róla a csajok. Ezen gondolkodtam. Na mindegy. Megfogta a kezem, és úgy mentünk a Tally Weilj-be.
- Szóval itt van? - Csodálkozott.
- Nem. Veszprémben. - Vigyorogtam.
- Akkor sem vicces. - Megcsókoltam.
- De az. Lásd be.
- Jó egy kicsit.
- Na látod?
Bementünk. Abbie már fizettet. Jajj ne! Mind a három ruhakombinációt megvette. Amikor kijött ott vártuk.
- Nem kellett volna mindet megvenni! - Mondtam.
- Dehogy nem! Olyan jól állt rajtad.
- Nem is. - Tiltakoztam.
- De.
- Tényleg?
- Aha.

Miután vissza értünk hozzájuk, bementünk a házba.
  Ez a házuk.. Nagyon szép.

Ez meg a miénk.. t
- Elena, vedd fel őket!
- Jó. - Mosolyogtam el.
Felmentem a fürdőbe és felvettem őket. Egyesével.
Az elsőbe lementem a lépcsőn, és megtört a varázs. Ádámnak leesett az álla.
- Na milyen? - Nem tudott megszólalni.. :)
- Nagyon csinos vagy Eliza. - Mondta az apukája. Petrich. És ezzel ki is ment.. Meg az anyukája is. Ketten maradtunk. :)
  
- Szerintem is, kicsim. - Mondta végül Ádám.
- Köszike. Megyek felveszem a másikat is.
Ezzel fel mentem, és felvettem a másik kollekciót. Amikor felvettem lementem megint.
- Na?
Ádám csak mosolygott. Akkor tetszem neki ebben is.
- Jól nézel ki benne.
- Akkor jó. - Ezzel oda mentem hozzá, és megcsókoltam.- Megyek, veszem a harmadikat.
Ezzel szinte megint ott hagytam. Végre végeztem az öltözködéssel. Lementem. Ott várt. Amikor meghallotta a cipőm kopogását, megfordult.
- Gyönyörű vagy, babám!
- Köszönöm! - Mondtam. Odajött és megcsókolt.
- Megyünk sétálni?
- Így? Ebben? - Kérdeztem.
- Aha. Miért?
- Csak úgy. Mennyünk akkor. - Mosolyodtam el. Erre megcsörrent a telefonomból a Ramones Hey ho let's go című dal. Kami.
- Mond. - Kezdtem a beszélgetést.
- VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ... - Sikított.
- Baj van? - Ijedtem meg.
- Nem. Dehogy is. Carlos... Elhívott randira!!!!!!!!!!!!! - Ezt olyan hangosan sikította, hogy még az utca is hallja. Szerencsére nem volt a fülemen a teló. - Na megyek készülődni. Szia!
- Szia! - Jézusom.
Ádámmal egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés.
- Ez hangos volt. - Jegyezte meg.
- Gyerekek, ki sikított? - Rohant be Abbie...
- Kamilla. - Mondtam.
- Ő is itt van?
- Nem dehogy. Most telefonált. És a telefonba sikított.
- Á.. Értem. És mégis miért?
- Mert Carlos elhívta randira. - Mondtuk egyszerre Ádámmal.
- Értem. - Mondta nevetve.
- Na megyünk? - Kérdezte Ádám.
- Igen.

Elmentünk sétálni. Hirtelen megálltam.
- Te tudod, hogy hova mennek, igaz? - Kezdtem skandálni.
- Igen.
- Hova?
- Nem mondom el.
- Lécci. - Kezdtem kérlelni..
- Nem. Mert mi is oda megyünk.
- Tényleg?
- Aham.
Így mentünk tovább.

Folytatás következik..

Sziasztok! Az új résznek az lesz a cìme hogy A Délután remélem tetszeni fog. Még meg kell írnom, ésbmejd csakbutána tudomvfeltölteni. Addig jó szorakozást, a bloghoz. Várom a kommenteket és a kérdéseket. Olyat csinálok, hogy ha feltesztek kérdéseket, akkor én azokra válaszolok. De videóban. Előre is jó szórakozást, és jó olvasást.

Puszipusz:
Nóri

Este

Este nagyon sokáig fenn voltunk. Filmezni, beszélgetni stb.. akartunk. De akkor az elején. 

  Este ugye úgy volt, hogy nem alszunk egymásnál. De nem így történt. Ma én aludtam ott Ádámnál. 

  A séta az úgy zajlott, hogy lementünk a Duna partra. Ott nagyon sokan voltak. Leült az egyik padra, míg én elmentem a mosdóba, ami ott volt mellettünk. Amikor kijöttem, nem volt a padnál. Nagyon megijedtem hogy elment és itt hagyott engem. Aztán előugrott egy bokor mögül, én meg akkorát sikítottam, hogy mindenki de mindenki odafordult hozzánk. De szerintem azt hitték, hogy nagyon hülyék vagyunk, így csinálták a saját dolgukat. 

 - Te normális vagy?! Tudod hogy megijedtem?! - Kiabáltam vele. És mérgesen meg egyben csalódottan néztem rá. Erre ő mit csinál?! Megölel. 

 - Bocsi. - Azt hitte ennyivel el van rendezve? Mert nincs! 

 - Azt hiszed ennyivel el van intézve az egész? 

 - Ne legyél már durci. - Ne legyek durci?! Erre leesett az állam. - Bocsánat kicsim. Nem hittem hogy ennyire megijedsz. Na gyere ide. - Én nem mozdultam. De ő igen. Odajött hozzám, megölelt meg megcsókolt. - Na már nem haragszol? - Kérdezte olyan angyali mosollyal. Erre én vissza mosolyogtam. 

 - Persze hogy nem. - Megöleltem. - Amúgy már becézgetsz is? - Vigyorogtam. De nagyon. :D 

 - Aham. Ha nem baj. - Megcsókoltam. Azt vettem észre hogy szorosabban fogja a derekam. Mint aki nem akar elengedni soha. Lehet hogy így volt, de levegőt kellett vennünk. És vége lett. Még mindig fogott. Ölelkeztünk egy darabig. Egyszerre megragadta a derekam és felemelt. Egy padhoz sétált. Leült. Velem együtt. Csak én nem a hideg padon hanem az ölében ültem. Átkulcsolta a derekamat, én meg nekidőltem a mellkhasának. Így üldögéltünk, beszélgettünk. Egyszer megkérdezte a mellettünk elhaladó nőt hogy fényképezzen le minket. Két kép lett. Az egyiken én adok neki puszit. A másikon meg ő nekem. De nem az arcomra, hanem a nyakamba. Kirázott a hideg. 

 - Köszönjük! - Mondtam. 

 - Nincs mit. - Mondta a nő. És már tovább is állt. Még beszélgettünk egy darabig aztán megkérdezte hirtelen.: 

 - Elena, nem akarsz nálunk aludni? - És erre a megszokott válaszom a csók volt. - Ezt igennek vehetem kicsim? 

 - Igen vedd annak picim. - Mondtam, és elröhögtük magunkat. De meg csókolt. 

 - Babám, nem hívod fel anyukádat, hogy közöld vele nálunk alszol? - Ezt olyan ártatlan mosollyal mondta, hogy elájultam a látványtól. 

 - De persze. Mondtam már hogy nagyon szép a szemed meg a mosolyod? - Erre nem tudott mit mondani. Nem csodálom. Én se tudtam volna. 

 - Nem. De köszi. Te meg úgy vagy szép, ahogy vagy. Már a szememben 6. óta. - Mondta, és ezen nagyon csodálkoztam. - Nem fázol? - Kérdezte hirtelen. 

 - De, egy kicsit. - Erre ez a hülye meg levette a pulcsiját és odaadta nekem. - Te hülye vagy? Megázol. Vedd vissza. De mintha meg se hallotta volna, mert megcsókolt. 

 - Na. Most te ezt felveszed mert fázol. Nekem meg itt a kabátom. 

 - Jó. Biztos elég neked a kabát? - Hallatszott az aggodalom a hangomon. 

 - Bizti. Most menjünk jó? 

 - Oké. De be kell menni a cuccaimért. Jó? Megvársz addig? 

 - Nem kicsim. Azért vagy a barátnőm, hogy egyedül sétálj fel hozzánk sötétben. - Mosolygott és megölelt. Aztán kézen fogva mentünk tovább. 

  Amíg én készülődtem otthon, addig Ádám anyuékkal beszélt. Leosontam a lépcsőn, és hallgattam a beszélgetést. 

 - Igen egy csoda hogy velem jár Elena. Nem hittem volna, hogy egyszer engem fog választani. - Mondta Ádám. 

- Mi tudtuk előre, hogy így lesz. Már amikor 8.-ban jöttél korrepetálásra, és úgy néztetek egymásra. Csak nem mondtuk Lenának mert teljesen hülyének nézett volna minket.- Uhh. -.- Ez tényleg cink.. 

 - Aham. 

Még elmentem wc-re majd mentem is a konyhába. 

 - Itt is vagyok. - Mondtam. - Mehetünk?

 - Persze. Hát akkor további jó estét. 

 - Hali. Majd jövök. 

 - Sziasztok, gyerekek! 

Kimentünk a házból és Ádám rákulcsolta az ujjait az enyimére. Azon gondolkodtam amit mondott. Tényleg egy áldás hogy én vele járok? 

 - Min agyalsz? 

 - Honnan tudod, hogy agyalok valamin? 

- Hát mert kb. 6 szor kérdeztem hogy mit kérsz vacsira. De nem válaszoltál. 

Aham. Szóval innen tudta. Akkor beszélt is hozzám? Jó tudni. 

 - Na min? 

 - A te szemszögedből, tényleg egy áldás, hogy én veled járok? 

 - Szóval hallottad. És igen. És ezen gondolkozol ennyire? 

 - Aha. De nem tudom felfogni. Ennyire hülye lennék? 

 - Babám! Nem vagy hülye! 

Ezt jó volt hallani. Főleg tőle. De biztos??

 - Még gondolkozol valamin. Igaz? 

 - Nem. Vagyis igen. Nem tudom. Tényleg hülye vagyok! 

 - Te. Nem. Vagy. Hülye. - Ezt úgy mondta mint aki meg akarja értetni velem. Lehet hogy így volt. :) - Min? 

 - És mi van akkor, hogy ha az osztályba jön egy másik lány, te meg szakítasz velem miatta. 

 - Figyelj! Az osztályban egy csomó olyan lány volt, aki belém volt esve. De én csak téged szeretlek! 

 - Tuti? - Kérdeztem szomorúan. 

 - Figyi! Ülj le a padra. - Leültem. Ő meg szembe gugolt velem. - Egy hónapig voltam beleesve Jessicába. Ezt te is tudod. - Igen. Amikor csak őt emlegette... Nem volt valami jó élmény 7.-ben. - És hazudtam abban, hogy 6. óta szeretlek. Mert nem. 1 óta szeretlek. - Na erre a mondatra tágra nyílt a szemem, a szám pedig leesett. 

 - De mégis azt mondtad még 8. - ban is hogy ő milyen szép stb... - Szipogtam. Mire megölelt, és azt súgta a fülembe hogy ne sírjak. 

 - Igen. De csak azért mert leplezni akartam az érzelmeimet. 

 - Á.. Értem. Akkor? 

 - Igen. Csak téged szeretlek. Egyedül téged. És ne legyél szomorú meg ne sírj mert azt nem szeretem, és nem bírom elviselni. Eddig se bírtam.. - Megcsókoltam. - Na, gyere ide kicsim. Had öleljelek meg. - Megölelt. Jól esett az ölelése. Amikor odaértünk hozzájuk, és bementünk a házba, felmentünk a szobájába. Ahogy felértünk a kishúga rohant hozzá: Ádi meg jöttél? - És megölelte. Ádám meg vissza ölelte. És még fel is kapta. 

 - Még a végén féltékeny leszek Ádám. Tényleg. Főleg ha ilyen szép nő van a családodban. 

 - Téged is felkapjalak? - Kérdezte vigyorogva. Én is vigyorogtam. 

 - Nem kell. Hogy hívják a hugicádat? 

 - Anna. 

 - Milyen szép neve van. Már féltékeny is vagyok. - Mondtam vigyorogva. 

Erre Anna Ádám fülébe súgta hogy ő ki? Vagyis azt vettem ki a válaszából. 

 - Anna ő a barátnőm Elena. Elena ő Anna a húgom. 

Letérdeltem hozzá. 

 - Szia. Elena vagyok. Hívjál nyugodtan Lenának. - Mosolyogtam rá. 

 - Szia. Anna vagyok. Oké. Üdvözöllek nálunk. Megölelhetlek? - Ez milyen aranyos kérdés. 

 - Persze. 

Megöleltem, meg ő is engem. :) Bementünk a szobába. 

 - Ádám. Féltékeny vagyok. - Vallottam be, és elfordultam, összefont kézzel. 

 - Kire? Annára? 

 - Igen. 

 -  Miért is?

 - Mert ő szebb mint én. 

 - Ez nem igaz. - És FELEMELT! 

 - Neeeeeeeeeeeee! Tegyél le! Hallod! Ádám!!!! TEGYÉL LE!!!! MOST! - Kiabáltam. De nem tett le. Hanem megcsókolt.

Így néz ki a szobája fala. Marha szép. 

Ádámot hívta az anyukája, ezért lement. Felléptem Facebooomra meg a Blogomra. Nézegettem hogy hányan nézték meg. Stb.. Éppen ezt csináltam amikor bejött Egy tálca kajával meg innivel. Letette az asztalára, és odaült hozzám az ágyra. És átkarolt. 

 - Mit csinálsz? - Kérdezte, miközben megpuszilta az arcomat. :) ♥ 

 - A blogomat nézem. Ha nem baj. - Mondtam és vissza pusziltam. 

 - Miért lenne baj? 

 - Nem tudom. Mert a te géped? 

 - Az mindegy. Dehogy is baj. - Mondta, és odahúzott magához, majd megcsókolt. 

Olyan jó érzés amikor megcsókol. El is felejtettem hogy fenn vagyok facebookon is.. Hupsz... Abban a percben pittyegni kezdett.. De nem érdekelt. Csókolóztunk tovább. De amikor sokadjára pittyegett, meg persze Ádám skype-ja is, akkor már megnéztem. (Ádám a telóján skype-olt.) Facebook hármas csoport. Másolom: 

Kamilla üzenete: Sziasztok! 

                         Itt vagytok? 

                         Fran te se vagy itt? 

                         Ne már! Csajok! 

Elena üzenete: Szia! 

                      Itt vagyok. Mizu? 

Kamilla üzenete: Semmi. Mit csináltál ennyi ideig? Már vagy fél órája itt vagyok, és titeket várlak. 

Elena üzenete: Jó bocsika. Nem akartalak megváratni. Bocsi. Tényleg, hol van Fran? 

Kamilla üzenete: Nem tudom! De most már mennem kell. Szia csajszi! Jó éjt! 

Elena üzenete: Szia. Neked is csajszi! 

Kamilla nem elérhető.

Egy darabig néztem, majd megkérdeztem Ádámot mit akartak a haverjai. 

 - Hát nem a haverjaim voltak. 

 - Hanem? - Kérdeztem furin. 

 - Unoka tesóm. Meg akar ismerni. Videóhívást fog indítani pár percen belül. - Mosolygott. - Néha nagyon idegesítő. 

 - Na majd meglátjuk. Hány éves? 

 - 16 éves. 

 - Aham. Akkor annyi mint te. 

 - Ja. De néha sajnálom. 

 - Hümm?? - De akkor már késő volt. Milyen szép! Csak azt lehet hallani, hogy sikít, meg azt hogy az egész családot odahívja, hogy nézzék meg milyen gyönyörű vagyok! 

 - Anyu, apu, nézzétek meg milyen gyönyörű Ádi barátnője!!!! 

 - Aha. Szóval Ádi. Mizu? - Kérdeztem gúnyosan. Erre persze csak mosolygott. És mivel az ölében ültem, belepuszilt a nyakamba, és átkulcsolta a derekam. Hangzott a válasz.: Á.. Tényleg, milyen szép lány Elena. 

  Sokáig beszélgettünk Janevel. De aztán letettük, és aludni mentünk. Kaptam egy esti csókot tőle. Oldalamra fekve aludtam, Ádám meg engem átölelve aludt. 

 - Jó éjt kicsim. - Mondta és megcsókolt. 

 - Neked is szivem. - Mondtam és megcsókoltam. 

Utána meg már aludtunk is. :) 

Annyira szeretem Ádámot!! ♥ ♥

Sziasztok! Még nem fejeztem be a következő részt ezért ha befejezem akkor azonnal feltöltöm. :) Ha még nem olvastad a többi részt akkor jó szórakozást hozzá!

Puszi: 
Nóri