Délután

Amikor felkeltem, Ádám még aludt. Felültem az ágyon, hogy megnézzem, mennyi az idő. De ekkor egy kéz megragadta a derekam, és vissza rántott.
- Jézus! - Kiáltottam fel.
- Nem Jézus. Csak én. - Mondta Ádám.
- Te ébren vagy? - Csodálkoztam. Mióta? Vajon mikor feküdhetett le, hogy ilyen korán ébren van?
- Igen. Mert ha veled van az ember akkor utána korán fel kel. - Jó tudni.
- Aham.. Mit csináljunk ma?
- Vásárolni megyünk. - Hogy mi? Mi ketten? Vásárolni? LoL.
- Aha. - Csak ennyit mondtam. De gyanúsan ezt is.
- Jó. Akarok neked venni valamit. - Na így már más. Felcsillant a szemem. - Nem mondom el. - Ajj.
- Oki. És én addig mit csinálok?
- Ruhát veszel magadnak. Na?
- De az úgy nem jó.. - Szomorodtam el.
- Miért? - Kérdezte kétségbe esve.
- Mert egyedül nem való. Legalább két ember kell hozzá.
- Jó. Akkor megveszem az ajándékodat, utána meg megyek veled ruhát nézni.
- Oki. Amour! - Mondtam neki.
- Én is téged! - Megcsókoltam.

Miután felöltöztünk, és reggeliztünk, mentünk is. Kocsival. Ádám anyukája le vitt minket. A Plázánál kiszálltunk mind a hárman. Igen. Azért mert Ádám anyukája addig velem marad, amíg kicsi fia vesz nekem valamit. Bementünk a Plázába.
- Hol lesztek?
- Tally Weijl. - Mondtuk egyszerre Ádám anyukájával. Aki egy nagyon csinos nő. És fiatalnak látszik. :) 





       
Hát igen. Ő Abbie.
- Jó. Ott talizunk. - Mondta és elment. Hát jó.  Mentünk a Tally- ig. Bementünk.
- Hol kezdjük? 

 - Felső vagy alsó szint?
- Szerintem a felső.
- Oké.
Elindultunk. Nagyon nagy épület.
Első ruhakombinációm.:

- Nem is rossz. - Mondta Abbie.
- Köszi.
Tovább próbáltam.
Második. :



- Mindegyik jó. - Mondta Ádám anyukája.
- Köszönöm. - Mosolyogtam.
Itt a harmadik is.:

 - Húú.. - Elakadt a lélegzete.
Csak mosolyogtam. Megcsörrent a telefonom. Ádám hívott.
- Hol vagytok?
- Tally Weijl. - Mondtam.
- Aha. Az hol van?
- Elmenjek eléd??
- Aha. Itt vagyok a C&A-nál.
- Jó megyek. Egy pillanat. Pár perc. - Letettem. - Melyik legyen? - Kérdeztem Abbiet.
- Menj csak. Majd meglátod melyik lesz. - Mondta és kacsintott. Elindultam le a mozgólépcsőn. Amikor le értem mentem a C&A-hoz. Ádám ott várt. Szerintem megváltás volt neki hogy megyek. Egy csomó lány őt nézte. o.o Remélem egy se mozdult rá.. Amikor oda értem, egy csókkal köszöntött.
- Szia. - Köszöntem. - Mizu? Nem tévedtél el?
- Nagyon humoros vagy.
- Na miért?
- Tényleg nem jó egyedül plázázni.. Főleg ennyi lány között.. - Mondta. Erre hangosan röhögni kezdtem. - Ez nem vicces.
- De az. - És tovább röhögtem, mire megcsókolt. De csak azért, hogy hallgassak végre el. Vagy azért. hogy leszálljanak róla a csajok. Ezen gondolkodtam. Na mindegy. Megfogta a kezem, és úgy mentünk a Tally Weilj-be.
- Szóval itt van? - Csodálkozott.
- Nem. Veszprémben. - Vigyorogtam.
- Akkor sem vicces. - Megcsókoltam.
- De az. Lásd be.
- Jó egy kicsit.
- Na látod?
Bementünk. Abbie már fizettet. Jajj ne! Mind a három ruhakombinációt megvette. Amikor kijött ott vártuk.
- Nem kellett volna mindet megvenni! - Mondtam.
- Dehogy nem! Olyan jól állt rajtad.
- Nem is. - Tiltakoztam.
- De.
- Tényleg?
- Aha.

Miután vissza értünk hozzájuk, bementünk a házba.
  Ez a házuk.. Nagyon szép.

Ez meg a miénk.. t
- Elena, vedd fel őket!
- Jó. - Mosolyogtam el.
Felmentem a fürdőbe és felvettem őket. Egyesével.
Az elsőbe lementem a lépcsőn, és megtört a varázs. Ádámnak leesett az álla.
- Na milyen? - Nem tudott megszólalni.. :)
- Nagyon csinos vagy Eliza. - Mondta az apukája. Petrich. És ezzel ki is ment.. Meg az anyukája is. Ketten maradtunk. :)
  
- Szerintem is, kicsim. - Mondta végül Ádám.
- Köszike. Megyek felveszem a másikat is.
Ezzel fel mentem, és felvettem a másik kollekciót. Amikor felvettem lementem megint.
- Na?
Ádám csak mosolygott. Akkor tetszem neki ebben is.
- Jól nézel ki benne.
- Akkor jó. - Ezzel oda mentem hozzá, és megcsókoltam.- Megyek, veszem a harmadikat.
Ezzel szinte megint ott hagytam. Végre végeztem az öltözködéssel. Lementem. Ott várt. Amikor meghallotta a cipőm kopogását, megfordult.
- Gyönyörű vagy, babám!
- Köszönöm! - Mondtam. Odajött és megcsókolt.
- Megyünk sétálni?
- Így? Ebben? - Kérdeztem.
- Aha. Miért?
- Csak úgy. Mennyünk akkor. - Mosolyodtam el. Erre megcsörrent a telefonomból a Ramones Hey ho let's go című dal. Kami.
- Mond. - Kezdtem a beszélgetést.
- VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ... - Sikított.
- Baj van? - Ijedtem meg.
- Nem. Dehogy is. Carlos... Elhívott randira!!!!!!!!!!!!! - Ezt olyan hangosan sikította, hogy még az utca is hallja. Szerencsére nem volt a fülemen a teló. - Na megyek készülődni. Szia!
- Szia! - Jézusom.
Ádámmal egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés.
- Ez hangos volt. - Jegyezte meg.
- Gyerekek, ki sikított? - Rohant be Abbie...
- Kamilla. - Mondtam.
- Ő is itt van?
- Nem dehogy. Most telefonált. És a telefonba sikított.
- Á.. Értem. És mégis miért?
- Mert Carlos elhívta randira. - Mondtuk egyszerre Ádámmal.
- Értem. - Mondta nevetve.
- Na megyünk? - Kérdezte Ádám.
- Igen.

Elmentünk sétálni. Hirtelen megálltam.
- Te tudod, hogy hova mennek, igaz? - Kezdtem skandálni.
- Igen.
- Hova?
- Nem mondom el.
- Lécci. - Kezdtem kérlelni..
- Nem. Mert mi is oda megyünk.
- Tényleg?
- Aham.
Így mentünk tovább.

Folytatás következik..